Space Bar 116 – Poszthumusz söntés.

A hangminőségért elnézést kérünk, de sajnos csak a felvétel után derült ki, hogy baj volt Chev mikrofonjával. Tudom nem tökéletes, de így is megéri végig hallgatni, mert egy nagyon jó adást hoztak össze a fiuk! -A szerk.

Ezúton is Boldog Karácsonyt kíván a Space Bár Legénysége!

Amíg Csáp nagyúr jó családapaként elvitte családját a Hoth trópusi dzsungeleibe (bár lehet, hogy csak részegen karaokézik Britney Spearst egy lappföldi lokálban), Morgival egy pár hónapja csúszó adósságunkat törlesztjük.
A mai adás témája Brandon Hackett A poszthumán döntés című könyve. Innen az adás címe is, amiért előre és utólag is elnézést kérünk azoktól, akikben maradandó károsodást okozott. 😀

Zene: David West – Welsh Morphology (Original Mix) [ANJUNADEEP]

Elérhetőségek:

 

  • MRCK3000

    Ezt az adást még nem hallgattam meg, de nemrég viszont végre befejeztem az Isten gépeit, amiről már volt itt szó, és eléggé felhúztam magam a végére. Az ötletei jók, jól le ís írja őket, kicsit zavart a sok ki kivel szeretne kavarni dolog benne, de ez még rendben volt, de a lezárás… amikor úgy vártam volna, hogy lépésről lépesre az olvasóval karőltve rájönnek dolgokra, erre [spoiler] három mondatban legyártanak egy gépet, amivel bármit, bárhol meg lehet nézni a múltban, semmilyen magyarázatot nem mellékelnek hozzá, még minimálisat sem, és másik három mondatban megnézik a lezáratlan, titokzatos dolgokat. WTF? [spoiler vége]. Mint amikor valaki megtervez egy 600 oldalas regényt, és 300 oldal után nincs kedve folytatni :/ Rég nem láttam ennyire olcsó írói húzást, kár érte.

    • Igen, emlékeim szerint én is kiemeltem anno, hogy az időszkenner egy olyan deus ex machina-szerű dolognak tűnt, hogy le lehessen zárni a könyvet válaszokkal, mindennel. :/
      De még mindig jobb, mint ahogy a szegény Mortal Kombat: Conquestet lezárták. :p

      • Akkor pont tökéletes lett a befejezés, ez a technologiai szingularitás, már ti se tudtátok követni a fejlődést. 😀

        • Úgy lett volna jó, ha ott átvált a könyv nyelve is egy tömörített kódra, mert a magyar nyelv (meg úgy általában az emberi nyelvek) feleslegesen redundánsak. :p Sőt, ahogy az utolsó oldalra lapoztál, megnyílhatott volna egy féregjárat. 😀

  • Péter Veres

    Alastair Reynolds: Napok háza c. könyvében van egy poszthumán, aki feltöltötte a tudatát egy számítógépbe, aminek a részeit szétküldte a galaxisba. Ott annyi csavar volt a dologban, hogy nincs fénynél gyorsabb utazás/kommunikáció, így nagyon lelassult a “lény” gondolkodása stb., majd egy idő (asszem pár millió év) után összeszedte magát és elment istent játszani egy bolygóra. Egyébként jó kis könyv, csak ajánlani tudom.

    Olvastátok már Marko “az új John Scalzi” Kloos valamelyik regényét? Azok is E/1-ben vannak, de az első 50 oldal után egyáltalán nem zavaró.

    • Igazából itt sem volt kifejezetten zavaró, csak mindig ott motoszkált bennem, hogy a belső nézet miatt a főszereplő a fontos, nem az, ami történik vele. Mivel a főszereplő sorsa igazából nem érdekelt, zavart, hogy miért az ő gondolatait kell olvasnom, ahelyett, hogy az amúgy überérdekes történések lennének a középpontban.
      De alapvetően, ahogy mondtam, ez inkább annak tudható be, hogy van valamilyen személyes ellenérzésem a belső nézőponttal szemben. 🙂